Elveszíti a kövér hátsó derekát

The Project Gutenberg eBook of Emberek by Sándor Bródy

Ha egy gombostüt leejtettek volna a szobában, messze hallszik okvetetlen, olyan csend volt. Elmerülve, kéjjel, lélekzet-visszafojtva hallgattak mindannyian.

A Vratarits nyitott ajkára rászemtelenkedett egy légy, nagyon zavarta, még se merte elhesselni. Nem volt itt bátorsága senkinek, még csak megmoczczanni is. Phaedra ép most panaszolta el Ariciának hogy szereti Hippolitoszt. Az előrebocsátottakból pedig mindenki tudta, hogy ez a Hippolitosz a tulajdon fia. Neki mostoha, hanem a férjének édes.

Kutyák leggyakoribb neurológiai betegségei

Voltak itt urak, a kik Racine nagy munkáját nem látták még a szinpadon, azok fáztak, az augusztusi meleg daczára, de voltak olyanok is, a kik már látták a nemzetiben s ezek zsírégető fogyókúra azt gondolták magukban, a mit egyikéjük ki is mert — ha susogva is — nyilatkoztatni: — Jobb mint… … És ez a kis Phaedra mit sem törődve a borzongókkal, sem az olvadókkal: nyögött, sikongott, szenvedélyeskedett tovább.

Kivágott kis princzesz derekának halhéjjai egyet-egyet csattantak minden szenvedélyesebb mozdulata után, mig végre ott, a hol halálvágyáról beszél: a hajába füzött kék galand is eloldódzott és nagy fahéjszinü haja felbomolva hullott le arczára, nyakára.

Egy pillanatnyi általános némaság. A Phaedrához közel állók érezték, hogy hirtelen átható illat vegyült a levegőbe. Valahonnan, a szoba valamelyik sarkából szakadozott sóhaj hallszott fel. Vratarits, a karmester, elkergette ajkáról a legyet és felkiáltott: — Nagyszerü! Egy pár kövér tenyér összeverődött.

elveszíti a kövér hátsó derekát

Utána hatalmas taps. Megrepedt princzesz derekában a kis «Phaedra» kimerülve, de plasztikusan feküdt a földön, az ágyteritőből rögtönzött szőnyegen. Husz kéz akarta egyszerre fölsegiteni. De Phaedra behunyta szemét s nem kapaszkodott egyik karba sem. Hirtelen felugrott, elkaczagta magát s átfutott a szomszéd szobába. De csak egy pár perczig hagyta magára a társaságot. Hirtelen ismét köztük termett. Hirtelen mint egy jelenés és kék szatén nadrágban, mint a hogy Cherubint, a szerelmes apródot, ábrázolja a szinpadon egy szőke szinésznő.

A meglepetés legkülönfélébb kifejezései, hangban és mozdulatokban. Az öreg Vrataritsot az izgatottság miatt előfogta az asthma. Ugy lélekzett, mindha aludnék s horkolna. Egy fiatal, ritkaszakállu ur elkiabálta magát: «Éljen! A hatás strófáról strófára fokozódott.

A bájos költemény átirva a szavaló, hizelgő, kicsiny de tiszta hangjára, hatást keltett volna akkor is, ha nem is olyan kitünő másolata az ismert szőke Cherubin hires szavalatának. Az utolsó strófánál alig volt itt ember, a ki ne lett volna valami furcsa mámor rabja; alig volt egy-kettő, a ki nem érezte, hogy szerelmes avagy szerelmes tudna lenni ebbe a pajzán, epedő szerelmes, naiv apródba, a kinek lánysága még nyilvánvalóbb és bájosabb volt a kék bugyogóban s elveszíti a kövér hátsó derekát ki csak egy pár perczczel elébb oly komoran fenséges, oly pathetikusan hatalmas volt mint Phaedra, az igazi.

Egészen hátul, egy zsámolyon ülő, excentrikus ruháju öreg asszony könyezett. A társaság tapsolt. Vratarits orditott: — Genie! Az öreg asszony a háttérben sipogva kiabált: — Genike, kendőt a nyakadra. Genike mozdulatlanul, még mindég mosolyogva, de egy kissé halványan nézett szét a háborgó társaságon, aztán hirtelen ráütött egy sima arczu, nagy aczélszürke szemü fiatal ember vállára és szólt: — Singer, jőjjön, csináljuk el Romeót és Juliát, maga hallgat és enged magával csináltatni, a mit csak akarok.

November Dávid is izzadt. Különösen nagy szeplős orra. Vratarits már alig tudott itt lélekzeni.

Idegesen, apró lépésekkel, egy helyben fel s alá járkált, érezte, hogy mennie kell, s mégis maradnia muszájt. Délután öt óra volt.

  • Даже и сейчас Совету не хотелось признавать, что Олвин побывал за пределами Диаспара.
  • Подобно Джезераку, они не выглядели враждебно - на их лицах читались разве что тревога и озадаченность.
  • В конце концов, даже в самом худшем случае Совет может только отправить меня обратно в Банки Памяти - но я почему-то думаю, что этого не произойдет.

Alant a pékműhelyben már fütöttek az éjszakai sütés alá… Még egy elhaló mondása a szerelmes Juliának, még egy értelmetlen nyögése az akaratlan Romeónak — és Genike hirtelen a haldoklási jelenetbe kezdett.

Majdnem öt perczig tartott vivódása az álhalállal. Még egy szakadozott sóhaj, ideges csuklás és Phaedra-Cherubin-Julia ujra élettelenül feküdt a földön.

Uj hangulat, a megdöbbenésé, vett erőt a hallgatókon. Alig tudtak felocsudni, de a lány hirtelen csattogó kaczajjal szökött fel és bohókás pirouetteel szólt: elveszíti a kövér hátsó derekát Most már az önöké vagyok!

elveszíti a kövér hátsó derekát

November, ne mosolyogjon olyan szemtelenül… II. November Dávid, az orvosnövendék, tovább mosolygott. Tudniillik vékony és hosszu ajkainak alsó fogyókúra bandra közelebb huzta orrához. Ez a groteszk, sőt egy kissé gunyos mosolygás és a Genike örökös pajzán mosolya volt itt az egyedüli vigasságos vonás.

A vendégek inkább lelkesültek voltak, egy részök még elveszíti a kövér hátsó derekát, a többi pedig komolyan ült szakadozott nádszékén, a ruganyra-törött diványon, ablak előtt álló ferslágon, mely azonban kartonnal volt leteritve. Genike felült a podiumra a zongora mellé. Onnan fogadta az udvarlásokat, itt hallgatta ama beszédeket, melyeknek tárgya ő s mindig ő volt. Vratarits, a karmester szólott: — Ha én venném a kezembe a kisasszony hangját, Pattit csinálnék belőle.

Egy rücskös, magas, dús haju fiatal ember közbevágva mondá: — Ma a drámai szinésznőnek is elég fizetése van már… persze csak az elsőrangunak, de hát ez biztos, mi… én… a kezünkben van a dolog! Az aczélszin szemü Romeo irigykedve nézett a beszélőre, a ki hirlapiró volt egy háromkrajczáros lapnál.

Egy jogász, a kinek ritkán volt alkalma szinházba járni s igy nem igen volt ismerős a szinházi ügyekkel, szólott: — Legyen tragika! Kiabáltak, ajánlgattak össze-vissza, miglen kifogytak a szerepkörökből s egy pillanatra ujra csend lőn.

  1. Пока Человек перестраивает свой мир, этот корабль будет пересекать пропасти тьмы между галактиками и возвратится лишь через многие тысячи лет.
  2. Олвин только вздохнул, удрученный тем, что пройдет, должно быть, еще немало часов, прежде чем ему снова доведется расслабиться в комфортабельном чреве их экипажа.
  3. Meggyullad a 3. szintű zsírégető
  4. Неужели ты и в самом деле воображаешь, что в состоянии покинуть пределы города, если найдешь выход.
  5. MÓRICZ ZSIGMOND: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG
  6. Legjobb zsírégető sprintek
  7. Далеко внизу виднелась другая половина огромной карты; ее тусклая паутина расходилась по всем направлениям компаса.

November Dávid reszelős hangja megszólalt: — A kisasszony minden szeretne lenni! Ha ő rajta állana, lelökne mindenkit a szinpadról, hogy csak egyedül maga lehessen ott… Ne imádjon a publikum rajta kivül más idegen istent! Dávid zavartalanul folytatá: — És szeretné, ha ezentul csak ő érte lőnék magukat főbe a balga fiatal emberek és a dőre öregek.

Virágcsináló bukétát másnak ne csináljon, Kugler-czukerlit más nyelve ne nyalogathasson. Iphigenia piczi piros nyelve egy pillanatra láthatóvá lőn. Az orvosnövendék egy kissé alig észrevehetőleg elpirult, a hangja még reszelősebb lett: — Őt dicsőitse a «Zenith és Nadir, a szélvészek zeneharcza, az égi láng villáma…» Az egész főváros levegőjében ne legyen még csak gomba-csira se, az ő nevével legyen telve minden.

Legfőképen persze az arczképével a kirakatok… Az ujságiró és a ravasz karmester zugott. Egyedül e két ur értette meg az orvosnövendék gunyolódását, a többi nem tudta mit tartson e beszédről, voltak olyanok is, a elveszíti a kövér hátsó derekát bóknak vették. Ezek egyike, természetesen rajztanárjelölt volt, egy másik meg festő.

Az orvosnövendék nem hagyta magát zavartatni, beszélt tovább, mind tüzesebben: — Ma még Singer-Romeo, én meg egy akczeptált drámai papa, Vratarits bácsi pedig «félig boldogtalan szerelmes». De mivé leszünk holnap? Az, a kinek az utczán se köszönnek vissza! Ez mit sem törődve a képébe vágott jelzővel, mintha csak könyvből olvasna, tovább elveszíti a kövér hátsó derekát — Ma még jó vagyunk mi is, tarthat előttünk próbákat, ha nem lehet hintón vágtatnia, jó a talyiga is! November meg egyszerre sietve folytatá: — De ha nem áll meg?

Ha ezekből az álmokból nem válik valóra semmi, ha a korfolyamat rossz fordulatot vesz, a prognosis nem sül el és a Genie kisasszonynyal az történik, a mi szép társnőivel, annyi szini iskolai növendékkel megtörtént már! Lekerül Barsba vagy Békésbe s nem kerül többé ide vissza.

Grófok helyet megyei aljegyzőkkel, pezsgő helyett csigerrel, Monaszterli helyett Svarcz nőszabóval kell megelégednie! A leány elhalaványodott. Az ajtón kopogtattak, a kisasszony egy tanára lépett be. Egy kissé elhizott, de még mindig deli ur. Büszkén, mint Don Caesar de Bazan, — játszotta a vidéken, — közeledett a kisasszonyhoz, a ki egyszerre felvidulva, bohókásan hajlott meg előtte s megcsókolta a egyszerű zsírégető. A tanár viszont a haját simogatta és panaszkodott, hogy nagyon meleg van.

Orrán keresztül hangosan lélekzett s megkérdé a mamát: — Hogy viseli magát Genike?

A SERPOLETTE

Elveszíti a kövér hátsó derekát, feszes hangulat kezdett urrá lenni a társaságban. Dávid kivette óráját és szólt: — Hét óra. A lány megvető tekintetet lövelt rá, majd fejéhez kapva, nyögve suttogá: — Uraim, rosszul vagyok… kérem… Két percz alatt üres volt a nagy szoba. Kevés vártatva csöngettek a konyhán. Genie sietve surrant át a szobából a konyhába, tudta, hogy a lakás egyedüli szobájának bérlője: a könyvvivő, mint mindennap rendesen ilyenkor, hazaérkezett.

  • Bámészan nézett rá.
  • A kék hajóraj második diviziója az imént kapott az első divizió zászlóshajójáról parancsot.
  • Olvass tovább Mitől alakul ki a macskaszőr-allergia?

A lány és anya behuzódtak a konyhába, elveszíti a kövér hátsó derekát egyszersmind éjjeli és nappali szobájuk volt. Genie sóhajtott és levetette magát az ágyra, a mama tüzet élesztett a kályhában. Tüzelő fa nem volt, az asszonyság tehát a szemetes ládát feszitette széjjel.

A nagy, életlen kés, melylyel az öreg asszony a görcsös deszkát vagdalta, mintha minden ütésével a szegény kis Genike testébe vágódnék: — Iszonyat… iszonyat… nyögte kétségbeesetten; majd befogta füleit, befurta arczát a párnába.

Kevés vártatva éget a tüz, nagy vasfazekakban főtt, forrott valami. Rövidesen nehéz szagu gőzök töltötték meg a hézagot… — Iszonyat… iszonyat…! Kinyilt ablak, ajtó. Egy furcsa asszony lépett a konyhába.

elveszíti a kövér hátsó derekát

Piros napernyő a kezében, a mellén rózsa s a válla hajlott, a haja ősz. Szégyenkezve adta elő, hogy neki «Ninon»-szappan kell. De jó helyen jár-e? A nagysága-e az, a ki hirdeti magát az ujságban? Ez az, helyes! Valami bécsi öt csoportok segítenek a fogyásban tiszta kőport adott el neki öt forintért… Sokáig beszélt volna még a piros napernyős hölgy, de a szag mind erősebb lőn a konyhában s nem tudta tovább állni.

Nem éri meg alap nélkül házasságot kötni

Anya és lánya ujra magukra maradtak. Genie kitörő zokogása volt a felelet. Sirt, keservesen, dühösen, elveszíti a kövér hátsó derekát minden estve a mikor igy magukra maradtak. Elkeseritette, sirásra fakasztotta a nyomor, dühösitette anya mestersége s az azzal járó megalásztatás. És a magány, az utált, az undoritó magány megrontotta, százszorosan ingerlékenyé tette minden érzékét.

Vége… mikor…! Az egész házbért kifizette értük az egyetlen szobáért, nem lett volna hát méltányos meggyilkolni. Méltányos volt mindaz, a mi neki jól esett, méltánytalan mindaz, a mi jó másnak jutott. Az osztályában volt egy zsidó növendék-lány csodálatos szépségü és erejü alt beszélő hanggal — hát gyülölte. Elveszíti a kövér hátsó derekát egy tanár, a ki régen özvegy volt már s végre szerelmes lett egy kis jelentéktelen tanitványába s eme érzelmeit nem feledte el a tanitás alatt.

Genie türelmesen nézte a dolgot egy darabig, mig végre névtelen följelentő levelet irt az igazgatónak — irigységből és gyülöletből.

A tanitás bevégezte után az iskola kapujában vártak a lányokra a szeladonok. Ő reá is várt rendesen valaki, de a többire is. Betiltattak hát ez ártatlan találkozásokat s udvarlóinak ezentul elveszíti a kövér hátsó derekát Rókusnál kellett reája várniok. Szabad irásbeli dolgozatot kellett irnia: thémául a luxust, a női fényüzést választotta. A szép ruha az erkölcstelenség — ez volt a moto, mert ő nem járhatot szép ruhában, pedig vágyot arra, imádta a drága, finom szöveteket, mintha élők valakik volnának.

És utálta a szegényes, szürke, kopott, formátlan ruhát. Egyszer nyáron kénytelen volt szürke desszénű, olcsó szatén ruhában járni s a ruha égette testét, hólyagocskákat csalt karjaira, szerette volna letépni magáról a «nyomorult» rongyokat. Nem szeretett senkit… Talán csak a szinház második hős szerelmesét.

Ezt a bübájos hangu hatalmas alakot, a ki olyan volt mint egy görög isten s mint egy görög isten minden lányba bele kötött. Udvarolt neki is, szokott modorával, czinikusan… Álmodott hát róla, mint lánypajtásai valamennyien. Álmában gyakran meg is csókolta szép fehér, férfiatlan, de erős nyakát, nőies, de nagy kezét… Ezenkivül még egy asszonyhoz érzett vonzódást.

Valamelyik szinház primadonnájához, a ki a világ legszebb kalapjában járt és akaratlanul jó szivvel tönkretett minden férfit, a ki csak közelébe tévedt.

Szive tele volt a franczia szindarabok humánus idealizmusával, de feje egy kéjencz angol bankár számitó raffinériáival volt teli. Bensőleg már is olyan… csakhogy maga a kisebbitett kiadás. Egy elméleti kokott, tizenhét éves korában.

Fiatal méreg-fa, a mely még nem hozott gyümölcsöt, de már benne van a képesség, elveszíti a kövér hátsó derekát hozzon. Csak az évek, a nap és az eső hiányzik. A nap: a nyilvánosság, az eső — az aranyeső… Ezt sugta fülébe valaki, a kit most másodszor látott életében. Először akkor látta, a mikor az orvostanárnál járt, hogy vajjon nincs-e tüdőbaja, mert társnői közül egy pár a sok sikoltozás s egyéb okok következtében köpött egy kis vért.

Tüdőbaja nem volt, hanem megismerkedett a tanár gyakornokával, November Dáviddal, a ki mindjárt az első látogatásnál sietett gorombáskodni. A mama, az «orvos lánya», azonnal ki akarta hajitani, de a lány egy kicsit képen legyintette.

elveszíti a kövér hátsó derekát

Számitott rá, bár maga se tudta miért s azonkivül jó kedve volt ezen a napon. Ekkor érkezett az első ajánlat. Egy kuriai biró… öreg és majdnem báró a felesége az volt.

elveszíti a kövér hátsó derekát

De nem épen gazdag.

További a témáról